Történeti áttekintés

A szalmáról sajnos a mai napig rengeteg tévhit él bennünk, melyek egy rendkívül tartós, környezetbarát és praktikus építőanyagtól fosztottak meg minket.

Roppant időszerű lenne pedig elengedni ezeket az előítéleteket, ugyanis csak Franciaország területén nagyjából 5000 szalmabála épület áll jelenleg is, és számuk napról napra csak növekszik. Vannak közöttük egyetemek, iskolák, irodaházak, komplexumok, sportlétesítmények, óvodák, villák, passzív házak, lakóházak, és még rengeteg más funkciót ellátó építmény.


A szalma, mint építőanyag szinte az építészet történetével egy idős. Gyakorlatilag a mezőgazdaság megjelenésével azonnal felfedezték jó hőszigetelő képessége miatt. Már az ókori civilizációk is használták, főként vályogtéglákban, bekeverve földdel és agyaggal. Évezredekig használtuk ideiglenes menedékek, majd otthonok megépítésére, különböző technikákat alkalmazva. Ez alatt a pár ezer év alatt a szalmának bőven adódott lehetősége bebizonyítani, hogy igenis alkalmas tartós, kényelmes és biztonságos házak megépítésére, remek hőszigetelő képességének, könnyű alkalmazhatóságának és természetességének köszönhetően.
    Az ipari forradalom hatása és a népességnövekedés miatt azonban egy méltatlanul elfeledett anyaggá vált. Az urbanizáció, valamint az iparosodás fejlődésének köszönhetően a fa, kő, tégla, majd a beton egyre szélesebb körben kedvelt alapanyag lett a 19. század közepére és ez a tendencia ahhoz vezetett, hogy a fát, a téglát és a követ gyakran „modern” és presztízsértékű anyagoknak tartották, mivel a városiasodással kötötték össze, így aki tehette, inkább ezeket az anyagokat választotta otthona megépítésére. Többek közt ezen okok, illetve az egyre nagyobb mértékű iparosodás a szalma háttérbe szorulásához vezetett az építőiparban.
    A 20. század végén azonban a növekvő környezeti problémákra és fenntarthatóságra való figyelem felerősödött. A szalma, mint mezőgazdasági melléktermék, megújuló, biológiailag lebomló anyag, amely kiváló szigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, így vonzóvá vált az ökotudatos építők számára. A kutatások előrehaladása bizonyította a szalmabála-építés hatékonyságát a hőszigetelés, energiahatékonyság és hangszigetelés terén. Ezek az előnyök segítettek ellensúlyozni a szalmával kapcsolatos korábbi tévhiteket, bár széles körben még mindig nem elég elterjedtek.

Évente megújuló

A szalma évente megújuló alapanyag, így nem kell évtizedekig növekednie, mint a fának.

A szalmával szemben a fa építőanyagként való felhasználásához hosszú évekig, sőt akár évtizedekig kell növekednie a fáknak, mielőtt felhasználhatók lennének. Ez a gyors megújulási ciklus fenntarthatóbbá teszi a szalmát, mivel a folyamatos termelés nem vezet az erdők kimerüléséhez vagy jelentős környezeti károkhoz. Ráadásul a szalma felhasználása csökkentheti az egyébként gyakran hulladékként kezelt növényi maradványok elégetéséből származó légszennyezést is, így a szalma építőanyagként való hasznosítása nemcsak fenntartható, hanem környezetkímélő megoldás is.

Helyi alapanyag

A szalma helyi alapanyagként való felhasználása jelentősen csökkentheti az építkezések ökológiai lábnyomát.

Ennek köszönhetően nincs szükség hosszú távú szállításra vagy importált anyagokra, ami mérsékli az üzemanyag-felhasználást és a szállításból eredő szén-dioxid-kibocsátást. Emellett a szalma feldolgozása minimális energiafelhasználással jár, mivel nem igényel bonyolult ipari előkészítést, vegyi kezelést vagy magas hőmérsékleten történő feldolgozást.

Karbonsemlegesség

A szalma képes szén-dioxidot (CO₂) megkötni, mivel a növekedés során a gabona a fotoszintézis révén elnyeli a szén-dioxidot a légkörből, és a szárakban tárolja azt.

Amikor szalmát használnak szigetelésként, a benn tárolt szén hosszú távon a házban marad, így csökkenti az épület karbonlábnyomát. A szalma alkalmazása tehát hozzájárulhat a karbonsemleges épületek létrehozásához, mivel a szigetelőanyag élettartama alatt nem szabadul fel jelentős mennyiségű CO₂. Ez különösen fontos a fenntarthatóság szempontjából, mivel a hagyományos építőanyagok előállítása, például a beton és az acél, jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár.

Hulladékmentes és újrahasznosítható

Természetes anyagként biológiailag lebomlik, így nem hagy maga után környezetszennyező hulladékot sem a gyártásnál, sem vágás esetén felhelyezéskor, sem az épület lebontásakor.

Élettartama végén komposztálható vagy más mezőgazdasági célokra felhasználható, ellentétben a műanyag alapú szigetelőanyagokkal, amelyek gyakran veszélyes hulladékként végzik. A feldolgozása során sem keletkezik jelentős melléktermék, hiszen a bálázás és vágás után visszamaradó részek is könnyen visszaforgathatók a természetbe. Ezáltal a szalma egy fenntartható, körforgásos építőanyag, amely nem terheli a környezetet.

Egészséges otthon

A szalma egészséges otthont biztosít, mivel a szalma nem tartalmaz káros anyagokat, mint például a műanyag alapú szigetelőanyagok.

A szalma természetes alapanyag, nem bocsát ki toxikus gázokat vagy illékony szerves vegyületeket, amelyek káros hatással lehetnek a benti levegő minőségére és az egészségre. Emellett a szalma jó légáteresztő képességgel rendelkezik, így segíti a megfelelő páratartalom fenntartását, csökkentve a penész és a párafelhalmozódás kockázatát. Mindezek miatt a szalmával szigetelt otthonok komfortosabbak és egészségesebbek, mint a hagyományos szigetelésűek.

 

Kedvező alapanyagköltség

A szalma olcsó alapanyag, mert mezőgazdasági melléktermékként nagy mennyiségben keletkezik.

Mivel nem kell külön termeszteni, csupán az aratás során összegyűjteni, az előállítása nem jár jelentős extra költségekkel. Emellett a szalmát nem szükséges drága vegyi kezeléseknek alávetni, mint például a műanyag alapú vagy ásványi szigetelőanyagokat, így a feldolgozás költségei is elhanyagolhatók. A helyi mezőgazdaságból származó szalma használata tovább csökkentheti a szállítási költségeket, ami nemcsak gazdaságosabbá, hanem környezetbaráttá is teszi ezt az építőanyagot. Összességében jól látható, hogy a szalmapaplan szigetelés anyagi és ökológiai szempontból is előnyös választás.